Projektnaplónk
A történet még 2015 tavaszán kezdődött, amikor osztályfőnökeink megkérdeztek bennünket és szüleinket, részt vennénk-e egy Erdélyi kiránduláson a Határtalanul program keretében. A válasz egyhangú igen volt. A pályázat elkészült, izgultunk, reménykedtünk, és sikerült. A tanáraink által benyújtott Erdély kincsei című pályázatunk nyert, így 1014000Ft támogatással Erdélybe utazhattunk. Egész évben sokat beszélgettünk a nagy utazásról, tervezgettünk, az úti okmányok beszerzésével foglalkoztunk,egyre gyakrabban idéztük fel az Erdéllyel kapcsolatos ismereteinket. A kirándulásunk időpontját 2016. március 16-18-ra terveztük, mert ez közvetlenül a nemzeti ünnepünket követő időpont. A pályázatunkban Petőfi emlékhelyek felkeresését, ezzel a szabadságharc emlékhelyeinek bebarangolását, az útba eső irodalmi emlékek látogatását, és a csodálatos Erdély természeti kincsei közöl Parajd és a Békás-szoros látnivalóinak megismerését terveztük.
Előkészítő szakasz
Alig vártuk már a délutáni előkészítő foglalkozásokat. Március 2-án, Klárika néni nagyon érdekes, értékes foglalkozást tartott a Románia területén élő magyarság történelmi okairól, a magyar lakta területek földrajzi elhelyezkedéséről. Majd Marika néni számokkal illusztrálta az útvonalunk településeinek etnikai összetételét, a magyar lakosság arányát. Március 4-én Éva nénivel a Székely himnuszt tanultuk énekelni, katonadalokat, Kossuth nótákat énekeltünk. Még ezen a délutánon megbeszéltük, hogy az útvonalterven szereplő települések látnivalóiból 2-2 tanuló felkészül, és a kiránduláson megosztják ismereteiket társaikkal. Erre nagyon gyakran már a buszon, utazás közben került sor, ezzel is felcsigázva a tanulók érdeklődését. Március 10-én, Kósa László református lelkipásztor az erdélyi magyarok, különösen a székely emberek jelenéről, hétköznapi életéről, a települések magyarságának történetéről érdekes, képes tájékoztatót tartott nekünk.
Igaz ráhangolódás volt az iskolai ünnepi műsoron való részvételünk. A témában nagyon otthon vagyunk, tavaly ilyenkor mi valamennyien szereplői voltunk az iskolai ünnepi műsornak.
Március 16-án indulás Petőfi nyomában!
A határátlépés zökkenőmentes, óra átállítás a zónaidő miatt, Szatmár megyében vagyunk, azonnal érkezünk Szatmárnémetibe, Nyíregyháza romániai testvérvárosába.
Láncos templom, Püspöki palota, Kölcsey Ferenc Gimnázium, Szatmári béke,…
Következő állomásunk Nagybánya.
Teleki Sándor udvarháza, festőiskola, Zazar folyó, aranybányászat (Tiszai ciánszennyezés). A téren a fogadó, ahol1847 szeptember 8-án itt tölti az első éjszakát Petőfi Sándor és neje, Szendrey Júlia.
Koltó felé folytatjuk utunkat.
Hat mézes hetet töltöttek a Teleki kastélyban, a mai Teleki-Petőfi Múzeum épületében Petőfiék. Bútoraik, somfa, kőasztal, ahonnan láttuk „amottan a bérci tetőt”. Itt írt Petőfi összesen 28 verset.
Emléküket Petőfi-Szendrey szobor őrzi a parkban.
Désen, Bem győztes csatájának helyszínén keresztül jutottunk Szászrégenbe.
A hangszergyár szomszédságában lévő étterem lépcsőjén dalra fakadtunk. „Gábor Áron rézágyúja” ismerős dallama az arra közlekedők figyelmét ránk irányította.
A flash mob műfaja ismeretlennek tűnt számukra.
Elfáradtunk, mire a korondi szálláshelyünkre értünk. Ilyen jó panzióra nem számítottunk.
A környék feltérképezése után a naplóírás hasznos elfoglaltságnak bizonyult, így biztosan nem felejtünk ki semmit a nap élményeiből.
Március 17. csütörtök. Viszonylag korai kelés után izgatottan készültünk a felsősófalvai iskola tanulóival való találkozásra.
Vártak bennünket. Kölcsönös bemutatkozás után közös éneklés, hangszeres bemutatók, ajándékozás, kötetlen beszélgetés,fényképezkedés következett. Az idő gyorsan elrepült.
Innen sokunk kedvenc helyszínére, a parajdi sóbarlangba mentünk. Ez valami csoda volt.
Több időt is eltöltöttünk volna ezen a szép, gyógyító helyen, de sűrű volt a programunk, és indulnunk kellett Szovátára. A festői szépségű Medve-tó környékén ebédeltünk. Legalább ezzel is több időt tölthettünk itt!
Irány a Békás-szoros! Nem mindenki a szerpentint várta annyira, de ezt a kellemetlenséget is feledtették a látottak.
Néhányan a sítáborból felismerték a Bucin-tetőt, de március 17-én még senki nem hógolyózott a Pongrácz-tetőn eddig. De most igen!
Legközelebb a Békás-szorosnál szálltunk le a buszról. Ettől elállt a lélegzetünk!
Sziklák, de mekkorák! Kristálytiszta csörgedező patak! Lecsüngő óriás jégcsapok!
Népművészeti árusok, vásárlás, sok-sok fotó.
Tovább a Gyilkos-tóhoz vezetett az utunk. A mondák alapján nem gondoltuk, hogy ennyire különleges. Az itt tapasztaltakat a tanítási órákon biztosan mindenki fogja tudni.
Ennek a napnak a látnivalói felülmúlhatatlanok.
A fáradtság ellenére nem esett nehezünkre a szokásos naplóírás.
3. nap, március 18.
Korai ébresztő, csomagolás, indulás először Farkaslakára, Tamási Áron sírjához.
Biztosan szívesen fogjuk olvasni regényét, még ha kötelező olvasmány lesz is.
Székelykeresztúron át jutottunk el Fehéregyházára. Ispánkútnál a Petőfi emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat, Praviczki Peti nagy átéléssel adta elő a Nemzeti dal című versét.
Segesvár a vesztes csatára, és a Petőfi mitoszra emlékeztetett bennünket.
Ezután marosvásárhelyi városnézés következett. Szobrai, épületei lenyügözőek.
Mátyás és Bocskai szülőföldjére, Kolozsvárra érkeztünk. Az idő rövidsége miatt Mátyás szülőházát, a Szent Mihály templomot és a monumentális Mátyás szobrot tekintettük meg. Szorítottunk egy kis időt fagyi és sütemény kóstolásra is.
Ady és Wesselényi emlékét idéztük fel Zilahon.
A Nagykárolyi Károlyi kastélypark díszkivilágítással fogadott bennünket. De nem volt olyan sötét, hogy ne láttuk volna, hol pillantotta meg Petőfi Szendrey Júliát.
Nem hagytuk ki Kaffka Margitról való megemlékezést sem.
A késő esti órákban élményekkel tele érkeztünk meg, ahol a szülők vártak ránk.
Beszámoló az iskola tanulónak:
Ideje: 2016. 04. 01.
Több, mint 2000 kép készült a kiránduláson, így nagyon színvonalas összeállítással vártuk az iskola érdeklődő diákjait, akik figyelemmel kísérték az erdélyi utazásunkat. 50 percen keresztül vetítettük egymás után a képeket, ezáltal sok színes élményünket mesélhettük el, képekkel illusztrálva.
Témanap: Nemzeti összetartozás – Határtalanul!
Ideje: 2016. 04. 07.
Ezen a napon az iskola valamennyi tanulója részese volt, a kirándulók élményfüzérének.
Külön órarendet készítettünk. A foglalkozásokat 2-2 hetedikes tanuló tartotta. Néhány perces élménybeszámoló után elkezdődtek a témával kapcsolatos foglalkozások.
Vers és mesefeldolgozás, furfangos matematika feladatok, erdélyi írók, költők életrajzi adatainak és műveiknek párosítása, népdal tanulás, népi játék tanulása, feladatok a korondi fazekas művészetről és a székely kapuról, térképészet, címeres feladat. Az osztályok ügyességét, aktivitásukat lejjel értékelték a foglalkozásvezetők.
A hat-hat foglalkozáson kívül táncpedagógus vezetésével táncház is színesítette a nap programját. Erdélyi magyar táncok lépéseit igyekeztünk elsajátítani.
Ezen a napon még a menzai ebéd is erdélyi étel volt. Jutalmul minden tanuló egy édes mézes szívet kapott ajándékba.
